Leírás

A naplóm a globalisták által megálmodott Új Világrendről, a „New World Order”-ről szól, ami egy szűk társadalmi elit közös víziója egy olyan világméretű rendszerről, aminek segítségével globális politikai-, gazdasági-, jogi- és rendőrállami diktatúrát gyakorolhatnának bolygónk teljes lakossága felett.

Szerzői jog

Az írásaim, gondolataim szabadon terjeszthetőek és felhasználhatóak, de csak és kizárólag http://nemadjukfel.blog.hu/ forrásmegjelöléssel. 

Figyelem!

Ha először jársz az oldalamon, feltétlenül az elején kezd el olvasni! A bejegyzéseket beszámoztam, és egy tudatos logikai fonál szerint építettem fel őket. A legfrissebb írásaim felülre kerülnek, így az olvasást alul kell elkezdened. Nyerj betekintést a hatalom színfalak mögött zajló világába, hogy megértsd azokat a folyamatokat, amik a te életedre nézve is jelentős kihatásokkal vannak!

Kapcsolat

A régi címem már használaton kívül van! Az új címem, amire a leveleiteket várom:

azujvilagrendfelemelkedese@gmail.com

Részletek a naplómból

„Már itt szeretném határozottan kijelenteni, hogy minden nemzet népét és politikai, vallási vezető elitjét külön kell egymástól választani. Amit az elit akar, nem biztos, hogy tudja a nép, és egyáltalán akarja-e ezt, mely természetesen az elitet soha sem érdekelte. Az elit vezet, a nép öntudatlanul lohol az ő célkitűzéseik után. Azt hiszem, ez mindenkinek ismerős a magyar történelem bizonyos időszakaiból, amikor adott uralkodó családok nem a nemzet, hanem saját érdekeiket helyezték előtérbe. Ezért a törekevésért nem lehet felelőssé tenni egy egész népet!”

„A legtöbb kutató a zsidó nép beavatott vezető rétegét a következő kifejezésekkel illeti megkülönböztetésül az egyszerű zsidó nép tagjaitól: zsidó elit, zsidó arisztokrata, nemzetközi zsidó, zsidó bölcs, szabadkőműves zsidó, illuminátus zsidó, stb. Ezeket a kifejezéseket én is használni fogom a továbbiakban, így szeretném egyértelműsíteni: amikor ezeket használom, nem a teljes zsidó népről beszélek, hanem annak csupán egy szűk csoportjáról. Épp emiatt teljesen értelmetlen volna bármilyen hétköznapi zsidó embernek sértve éreznie magát, hiszen nem róla beszélek. Sokkal inkább beszélek egy olyan problémáról, ami az ő szemüket is felnyithatja, és felismerhetik a több ezer éves üldöztetésük valódi okait.”

„Szeretném mindenkivel megértetni: a naplóm nem zsidógyűlölet szításának céljából jött létre, ettől határozottan elzárkózom! Eleve nem vezérel gyűlölet senki iránt, még azok iránt sem, akik az árnyékkormány trónján ülnek. Én sokkal inkább látom ezt a globális problémát az egész emberiség válságának, semmint a jelenleg regnáló vezetés puszta önzésének. Valójában a jelenlegi globalista világbirodalmat és a vezetést az emberiség termelte ki önmagából, több ezer év folyamatos háborúskodásainak eredményeként.”

„Észrevételeiteket azujvilagrendfelemelkedese@gmail.com címre juttathatjátok el. Nagyon szívesen veszem bármilyen meglátásotokat, ellenvéleményeteket és az esetleges tévedéseimre való rámutatást is. Egy valamire kérlek benneteket: maradjatok gyűlöletmentesek. Nem csak a zsidógyűlölet szítóinak a leveleivel nem fogok törődni, de olyan zsidó származású fundamentalistákéival sem, akik vallási fanatizmustól elvakulva támadják a meglátásaimat. Ezt leszámítva nagyon szívesen várom zsidók és nem zsidók leveleit is. Amit még fontosnak tartok, hogy elmondjam: nem tartozom semmilyen mozgalomhoz, párthoz és szervezethez. Nem vagyok semmilyen vallásfelekezetnek a tagja, ugyanakkor behatóan ismerem a világ vallásait, és tanításaikból merítek, ha úgy érzem, az magasabb szellemi és lelki irányokba emelhet. Legközelebb hozzám a keresztény és a buddhista világszemlélet áll, bár nem vagyok kifejezetten elkötelezve egyik felé sem. Nem vagyok nemzetiszocialista, fasiszta, rasszista, antiszemita, és nem lesz célom a későbbiekben sem semmilyen ilyen jellegű ideológia terjesztése a naplómban. Ezeket a világnézeteket legfeljebb tárgyilagosan fogom bemutatni, amennyiben kapcsolódni fognak bizonyos történelmi időszakokhoz. Ezek nem csak, hogy idegenek Európa hagyományaitól, de paradox módon ugyanabban az ideológiában gyökereznek, ami ellen meghatározzák önmagukat. Ezt kevesen tudják, értik, vagy akarják észrevenni. Engem csupán az Új Világrend hatalmi struktúrájának legmélyebb szintű megértése motivál, és ennek bemutatása hiteles források segítségével.”

„Felmerülhet bennetek az a kérdés is, hogy miként lehetséges az, hogy e blog írója ilyen szinten képes mögé látni a folyamatoknak? Miként is lehetséges, hogy felismeri, ha okkult filozófiával találkozik? Azt hiszem, túl nagy titkot nem árulok el, ha felfedem: magam is okkultista vagyok. Viszont egy olyan okkultista, aki nem tagja semmilyen titkos társaságnak, azokkal kapcsolatot nem tartok, én sokkal inkább kívülről szemlélem a világ folyamatait. Az okkult filozófia teljes tartalmával sem érzem magam azonosnak, aminek egyébként is számos irányzata van, de mégis nagymértékben áll hozzám közel a világértelmezése. Az elit számos célkitűzését elvetem, bizonyosakat támogatok.”

13. Az Új Világrend felemelkedése (5. rész)

2014.07.28. 19:30 Az Új Világrend felemelkedése

Az írás eredeti helye: http://nemadjukfel.blog.hu/

Tartalom

(Ez a 4. rész folytatása, melyet az archívumból tudtok kikeresni jobb oldalt.)

 

  • XII. „A bölcsesség szeretete”

  • XIII. A történelem kutatásának nehézségei 

  • XIV. Elmeháború

 

Kedves olvasók!

 

Eredetileg a szabadkőműves- és az illuminátus társaság bemutatásával szerettem volna folytatni a sorozatot, és a mostani írásomat későbbre tenni, de végül úgy éreztem, hogy a lejjebb következő összefüggések megértése nélkül nem lehet érdemben foglalkozni ezekkel a szervezetekkel. Számos most közölt gondolatom egy része az olvasókkal folytatott magánlevelezésem újraszerkesztéséből származik, ezért ismerősen csengő sorokra találhattok benne.

 

XII. „A bölcsesség szeretete”

 

Csupán kevés ember van, aki képes mélységeiben megérteni, hogy a világ összes civilizációjának mozgatórugóját a filozófiára lehet visszavezetni. Igaz, hogy ennek az általunk használt szónak az eredete csupán az ókori Görögországig nyúlik vissza, de valójában magának a filozófiának a művelése egyidős az emberi létezéssel. Pontos esszenciáját maguk a filozófusok sem tudják egyértelműen meghatározni - ugyanis ez máig tartó elmélkedések tárgya - de nagyon lesarkítva kijelenthető, hogy a filozófia a kérdésfeltevések és a kérdésmegválaszolások tudománya. Egy filozófus gyakran sokkal jobban tud kérdezni, mint sem kielégítő választ találni önnön kérdéseire.

Amióta az emberi tudat evolúciója elérte azt a kritikus szintet, hogy elvont fogalmakat volt képes alkotni az őt körülölelő világról, azóta az elmét a következő kérdések megállíthatatlanul egy örök keresés állapotában tartották és tartják mind a mai napig:

  • • Mi oknál fogva létezem?

  • • Van-e az életemnek értelme?

  • • Van-e az életemnek célja?

  • • Egy felsőbbrendű erő (istenek, Isten?) alkotta meg a Világegyetemet alkotó anyagot és annak törvényszerűségét vagy minden létező csupán a véletlen műve?

  • • Létezik egyáltalán az Univerzum, amit érzékelni vélek, vagy csak az elmém hiteti el velem, hogy mindez valóságos?

  • • Mi a valóság?

  • • Azonos-e a lényem legbelsőbb lényege a materiális testemmel?

  • • Van-e élet a halál után?

  • • Van-e szabad akaratom?

  • • Miként lehetne meghatározni azt, hogy mi a jó és a rossz?

  • • Mit jelentenek a következő fogalmak: szeretet, igazság, szépség, számok stb.?

  • • Léteznek-e az előbb említett fogalmak a saját elmémen kívül is?

És még hosszasan lehetne folytatni a sort.

Elhagyva az emberi tudat evolúciójának hajnalát, amikor is elődeink először tették fel a kérdéseiket a kozmoszról, és magyarázatként megtalálták a saját isteneiket, eljutottak az emberi gondolkodás egy új fokára: rátaláltak a teológiára. Majd A bölcsesség szeretete.jpghosszú évezredek teológikus vívódásai közepette ismét fel-felbukkant a filozófia (pl. az ókori Görögországban), és egyes elitrétegek visszanyúltak a létezés alapkérdéseihez, megkérdőjelezve akár civilizációjuk minden addigi szellemi és teológiai vívmányát. Ezután beszélhetünk a filozófia és a teológia egymás mellett élésének időszakáról, ami egészen napjainkig tart. Nem minden filozófia teológia, viszont minden teológia egyben filozófia is. Ezzel nem a filozófia magasabbrendűségét kívánom bizonygatni a teológiával szemben, csupán rá akarok mutatni arra, hogy számos olyan kérdés van, amivel a teológia – szemben a filozófiával - nem törődik, viszont a filozófia a teológia összes kérdésével foglalkozik.

Ezt a megállíthatatlan keresést a különböző törzsek vezetői, később minden nép elitrétege számos módon és technika segítségével művelte mind a múltban, mind a jelenben. A sokszínű kérdéseikre eltérő válaszokat találtak, amik előmozdították a legkülönfélébb vallások kialakulását, ezáltal a társadalmi kontroll megszületését. Minden vallásra úgy kell tekinteni, mint a világmindenség keletkezésére és modellezésére szolgáló elméletekre, amiknek segítségével az adott társadalom vezetői A Világegyetem.jpgképesek voltak befolyásolni az alattvalóik valóságképét. A megteremtett valóságkép felhasználásával pedig beléjük szuggerálták az uralmuk megtartásához szükséges szabályrendszereket, törvényrendszereket és viselkedési normákat. Tehát hangsúlyoznám: egyik vallás, vagy a tudományos materializmuson nyugvó ateizmus – ami lényegében szintén egy vallás – sem több egy elméletnél. Tartalmazhatnak tévedéseket, ugyanakkor részigazságokat is. A helyzet az, hogy egyelőre még senkinek sem sikerült kétségeket kizáróan megmagyarázni a teljes Világmindenség (minden létező) eredetét, célját, a világban elfoglalt helyünket, és azokat a törvényszerűségeket, netalán csak egyetlen törvényszerűséget, ami mindent áthat és mozgásban tart. Persze minden vallásnak az a fő ismérve, hogy a saját igazát megkérdőjelezhetetlennek és véglegesnek tartja.

Kevesen ismerik fel, hogy az elménk nagymértékben irányított számos előző és jelenlegi hatalmielit átörökített szellemi munkája révén. Egy egyszerű példával élve: míg egy ma élő civilizált embernek többnyire egyértelmű, hogy helytelen cselekedet megölni az embertársát, addig egy 10 ezer évvel ezelőtt létezett törzs tagjának már nem volt ez ugyanilyen nyilvánvaló. Mivel idővel a legtöbb társadalomban megjelent egy olyan uralmi programozás, ami az esetek nagy többségében büntette az emberölést, így végül ez nagy arányaiban a különféle konfliktus helyzetekben az emberiség viselkedésének részévé vált, legalább is békeidőben. Mindez viszont eleve onnan fakadt, hogy adott nép elitrétege miként is értelmezte azt, hogy mi a jó és mi a rossz? Mi a jóság és mi a gonoszság? Ebből fakadóan mi a helyes és mi a helytelen?

Rá kell döbbennünk, hogy a filozófia és a teológia művelése egy rendkívül veszélyes terület, ugyanis hatalmas jelentőséggel bír, hogy a feltett kérdéseinkre milyen válaszokat fogunk találni, hiszen azok befolyásolni fogják a gondolkodásunkat, így a cselekedeteinket, és ha karizmatikus képességek birtokában vagyunk, akkor másokét is.

 

XIII. A történelem kutatásának nehézségei

 

A történelemnek nevezett tudományágat sem tudják egyértelműen definiálni még a történészek sem. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, akkor én így határoznám meg: a történelem az azt kutató történész által alkotott, forrásokra támaszkodó szubjektív modell, ami lehetőség szerint, az emberiséggel szorosabb kapcsolatban lévő múltbeli események logikus összefüggéseit tartalmazza. Azonban léteznek közvetlenül nem az emberhez köthető múltbeli történések is például a világegyetemnek, az élővilágnak és a földtörténetnek a különféle eseményláncolatai is. Ezért a történettudomány számos rokontudományt is használ, hiszen a különféle civilizációk fejlődésére ezek is hatást gyakoroltak.

Nyomozás a múltban.jpgA múlt felderítése leginkább egy nyomozáshoz hasonlatos. Valójában napjaink rendőrségi nyomozójára is tekinthetünk egyfajta speciális történészként, aki a közelmúlt bűncselekményeinek körülményeit próbálja rekonstruálni a rendelkezésére álló nyomozati anyagok segítségével. A történész is pontosan így cselekszik: az általa összegyűjtött vagy igénybe vett forrásokból megpróbálja kikövetkeztetni a múltat. Ezek a következtetések időnként tévesek is lehetnek, hasonlatosan ahhoz, mint amikor a bíróság elítél egy ártatlan embert.

A történelem kutatásának nagy problémája a források hitelességének a megállapítása. Egy hétköznapi öntudatlan történész leginkább csak a hatalom színpadának történetét fogja tudni megírni, és képtelen lesz a tekintetét a színpad mögött zajló folyamatokra ráirányítani. Az írásbeli emlékek jelentős része mindig is az adott kor épp regnáló hatalmának az érdekeit képviselte, így át kell rajtuk látni, hogy az egyes történelmi folyamatok mélységeibe betekintést nyerhessünk. Számos gyenge, illetve profi hamisítással is szembe találkozhatunk, így a különféle dokumentumok és a leletek eredetiségét gyakran még a szakemberek sem tudják egyértelműen megállapítani.

Mivel a tudás egyben hatalom is a néptömegek elméje felett, ezért tudnunk kell, hogy a különféle uralmi csoportosulások között az információs háború már a történelem kezdete óta tart. Ennek az információs háborúnak köszönhetően hatalmas mennyiségű dezinformáció is keletkezett, amelyek a félrevezetést szolgálták, így számos esetben óriási szellemi kapacitást igényel a kutatóknak mindezeken átverekedniük magukat.

Azt is figyelembe kell venni, hogy egy átlagos történésznek soha sincs hozzáférése számos napjainkban is létező hatalom féltve őrzött archívumaihoz. Akik ezeket ténylegesen vizsgálhatták, azok mindig is az adott hatalom beavatott kutatói voltak. Másoknak, így nekem is, marad az a történelemkép, amit saját vizsgálódásaim alapján jelenleg fel tudok mutatni, tehát ez semmiképpen sem lehet a múlt abszolút igazsága. Egyetlen kutató sem képes egymaga körbejárni teljes mélységeiben adott régió vizsgálat alá vont korszakát. Minden történésznek támaszkodnia kell más történészek munkáira, akik a különféle Világtörténelem.jpgrészterületeken járatosak, hogy egy átfogó képet rajzolhassanak ki a múlt egy-egy szeletéről. Senki sem lehet egyszerre képzett gazdaságtörténetből, vallástörténetből, társadalomtörténetből, politikatörténetből, művészettörténetből, címertanból, felirattanból, írástanból, számos élőnyelvből, régi idők holt nyelveiből stb. Ez azt jelenti, hogy a tudásunk nagymértékben épül más emberek kutatásaira, és ha valaki tévedést ejt, az másolódhat, és egy-egy történész elmekonstrukciója kártyavárként omolhat össze, ha szerencsétlen módon olyan eredményekre épít, amelyek később valótlannak bizonyulnak, vagy más értelmet nyernek. Ezért aztán a történelem egy örök ütközőzóna és vitatéma fog maradni, ami miatt a jelent is számos módon fogják az emberek értelmezni. Végképp is mindannyian egyazon valóságnak vagyunk a részesei, amiből valami nagyon hasonlót érzékelünk az érzékszerveinkkel mégis teljes mértékben más és más véleménnyel vagyunk róla.

Mivel az emberi elme csakis önmagának egyéni érzésvilágán keresztül képes szemlélni a világot, ezért senkitől sem várhatunk el objektív történetírást, ugyanis mindenki saját világképe szerint fogja a politika- és történelemszemléletét is felénk közvetíteni. Végeredményben ebből a csapdából senki sem szabadulhat ki, így minden történetíró tudatosan vagy öntudatlanul is befolyásolni fogja mások gondolkodását.

Attól függően érzékeli adott egyén a jelen valóságát, hogy milyen általa elképzelt kép él benne a múltról. Ez az elméje által konstruált kép alapvető kihatással lesz az élete során meghozott összes döntésére is. Emiatt minden uralmi réteg elsősorban arra koncentrál, hogyan is értelmezzék az alattvalói a múltat, és ebből fakadóan mit és mennyit legyenek képesek felfogni a jelenből. Ez máris garancia arra, hogy helytől, dátumtól, vezető elit típusától és országtól függetlenül egy olyan rendszerbe szülessünk bele, amelyben adott hatalom olyan történelemképet tanít a számunkra, ami azt szolgálja, hogy birkaként terelgessenek egész életünk során.

További áthidalhatatlan probléma, hogy emberi intelligenciával a totális múltat és a totális jelent is képtelenek vagyunk felfogni, ugyanis ehhez legalább arra volna szükség, hogy a világegyetem teljes jelenkori rögzített állapotát ismerjük, és azokat az uralkodó törvényeket, vagy egyetlen világtörvényt, aminek a segítségével talán lehetőség kínálkozna a múlt kiszámítására. Ha ezt sikerülne kivitelezni, akkor utána a totális múltat, mint egy filmet előre és hátra tekerhetnénk, hogy megtudjuk, mi az igazság, de még ekkor is azt tapasztalnánk, hogy egymástól eltérően értelmeznénk bizonyos folyamatokat. Az emberi elme korlátolt felfogóképességére egy egyszerű példa: ha kitörne egy háború, amiben részt kellene vennünk, még azt sem tudnánk pontosan, hogy milyen ehhez kapcsolódó politikai, gazdasági és társadalmi folyamatok zajlanak éppen a háttérben. Nem ismernénk a különféle harcszinttereken zajló eseményeket, az összes résztvevő ember motivációját, illetve ebből fakadó cselekedeteit, az éppen a háború kimenetelére befolyással lévő természeti eseményeket, és az adott konfliktus szociális és financiális összefüggéseit sem. Vagyis tökéletesen fogalmatlanok lennénk önmagunk szerepével a fronton, ami miatt csak öntudatlanul sodródnánk az árral a jelenben. Éveknek kellene eltelnie ahhoz, hogy letisztuljon előttünk a kép, ha egyáltalán valaha is le fog, és még akkor sem fogja a legtöbb titok felfedni önmagát előttünk.

Ebből is megérthetjük, hogy számos, a jelenben hozott döntésünknek a következményeit csakis évek múlva fogjuk A történelem emlékezetének a helye.jpgmegfelelően átlátni, amikor az már a múltunk részévé vált. Ezért fontos a múlt tanulmányozása, mert annak relatív megértése az egyéni életstratégiánk kialakításában is szerepet játszhat. Minél nagyobb az éleslátásunk és az önkritikánk, annál szélesebb tartományban fogjuk fel a múltat és a jelent. Ugyanakkor a múlt, jelen, jövő végső és totális érzékelésére csakis egy univerzális emberfeletti elme lehetne képes, így jobb is, ha erről nem ábrándozunk. Tehát minden igyekezet ellenére a totális múlt semmiképpen sem lehet azonos az ember által kreált történelemképpel, és el kell fogadnunk, hogy a történelem sehol máshol nincs jelen, mint az emlékeinkben, vagyis az önnön elménkben. A történészek a múltat pedig nem rekonstruálják, hanem sokkal inkább megkonstruálják számunkra, még akkor is, ha egész életüket az igazság feltárásának szentelik.

 

XIV. Elmeháború

 

Ha alaposan szemügyre vesszük az emberi kapcsolatok működését, hamar rájöhetünk, hogy a manipuláció végigkíséri az egész emberi történelmet. Ezért jogosan tehetjük fel a kérdést: mi is a manipuláció? A manipuláció nem más, mint a rajtunk kívülálló személyek elméjének a tudatos befolyásolása. Ha ezt az általam adott meghatározást elfogadjuk, akkor nem nehéz rájönnünk, hogy valójában minden ember manipulátor, ugyanis viselkedésünk és gondolataink állandó kihatást eredményeznek a környezetünkre. Bár a manipuláció szót általában negatív értelemben használják, én ezzel szemben nem társítok hozzá se pozitív, se negatív tartalmat, ugyanis alapvetően a manipulátor szándékától függ az, hogy más emberek tudatának a befolyásolásában önző vagy önzetlen célok vezetik-e. Befolyásolni nem csak hazug, hanem teljesen igaz állításokkal is lehet. Például az is a manipuláció kategóriájába sorolható, ha egy bíróság előtt igaztalanul vádolnak bennünket valamilyen bűntettel, és arra törekszünk, hogy minden igaz tényt összegyűjtve, logikusan, és érzelmektől táplálva Manipuláció.jpgmegnyerjük magunknak a bíróságot, hogy felmentsenek bennünket a hamis vádak alól. Ha nem lenne a tárgyalások alatt ilyen irányú törekvésünk, akkor akár ártatlanul is elítélhetnének bennünket. Hatásgyakorlásnak számít az is, ha hiszünk egy vallásban, amiből kifolyóan rendelkezünk egy adott valóságképpel, és ezt rá akarjuk másokra is erőltetni. Manipulálunk például akkor is, ha egy kövér ismerősünk önnön alkatával kapcsolatban kérdést tesz fel nekünk, és nem akarván megbántani őt, megnyugtató választ adunk neki, attól függetlenül, hogy épp ellentétesen gondoljuk. Számos alkalommal hallgatunk el tényeket, vagy tálaljuk olyan formában a környezetünk felé, hogy kedvezően befolyásoljuk megítélésünket. Megint máskor kisebb és nagyobb hazugságokba bocsátkozunk, hogy elhárítsuk a figyelmet magunkról. Még egy egyszerű állásinterjú sem több, mint a munkaadó elméjébe való behatolás a kívánt cél elérésének érdekében. Egy-egy nap folyamán számos manipulációt alkalmazunk a társadalom minden irányába, kezdve az öltözködésünktől, a modorunkon át, a viselkedésünkig, a testbeszédünkig stb. Próbáljuk csak meg egyszer feljegyezni, hogy mennyi cselekedetünk irányult adott nap arra, hogy tudatosan befolyásoljunk másokat! Megdöbbentő számok fognak kijönni! Tehát tetszik vagy sem, de a manipuláció az emberi kapcsolatok szerves része, és lényégénél fogva az is fog maradni! Érdemes tehát ebben a világban valamilyen szinten jártasnak lennünk, mert ez a képességünk számos élethelyzetben kisegíthet bennünket. Persze erkölcsösebb volna, ha a befolyásolásainkat nem a puszta önzés, hanem leginkább az önzetlenség mozgatná, de ez sajnos nem mindig sikerül.

Másokra hatást gyakorolni számos úton lehet, ennek egyik közvetítője az írás. Végül is a naplóm (http://nemadjukfel.blog.hu/), amit most olvasol sem más, mint színtiszta manipuláció! Az én törekvésem arra, hogy igaznak fogadj el olyan állításokat, amelyeket én annak gondolok, függetlenül attól, hogy tegyük fel, nem minden esetben igazak, vagy akár teljesen valótlanok. Az én valóságképemhez hozzátartoznak az eddigi írásaim, és megpróbálom őket hiteles adatokkal alátámasztani, de ezt már a legelejétől fogva olyan módon teszem, hogy nagy valószínűség szerint meggyőzzelek a saját igazamról. Egy tudatos logikai és érzelmi láncolat húzódik meg az egész mögött, ami az emberi tudat egy bizonyos fokú megértésével áll összefüggésben. Hosszú éveket töltöttem el módszeresen kísérletezve a tágabb környezetemen annak megállapítására, hogy mi volna a legjobb technika más emberek felébresztésére. Az emberi elme bizonyos aspektusainak tanulmányozása során arra a megállapításra jutottam, hogy nagy általánosságban véve ezek a legfőbb végzetesen téves gondolatok, amik az emberek elméjét uralják napjainkban:

  • • A rabszolgaság intézményét már régen felszámolták, szabadok vagyunk.

  • • Az államadósságok visszafizethetőek ennek a pénzrendszernek a strukturális megváltoztatása nélkül.

  • • A globális pénzrendszer működése sokkal komplexebb annál, hogy azt egy szűk csoportosulás meghatározó módon tudná irányítani vagy befolyásolni.

  • • Szabadpiac van.

  • • Az adott ország törvényesen megválasztott jól körülhatárolható politikai hatalma a legfőbb döntéshozó az államban.

  • • A hatalom működésébe és a törvényalkotási folyamatokba viszonylag jól beleláthatunk a parlamenti közvetítések alkalmával.

  • A globális elit uralma az elme felett.jpg• Többpártrendszer van a vélemény teljes körű szabadságával.

  • • A politika legfeljebb néhány évtizedre tervez előre.

  • • A média az igazságot próbálja közvetíteni az esetek számottevő többségében, hogy a polgárokat megfelelően tájékoztassa a világ és az ország helyzetéről.

  • • A színházak, a filmek, a sorozatok, a show-műsorok, a mesék, a zenék stb. a puszta szórakoztatásunkat célozzák meg.

  • • A lokális és a globális kultúra spontán fejlődik és változik.

  • • Az oktatásrendszer célja: az egyén intelligenciájának és műveltségének a növelése.

  • • Az oktatás, illetve a média által közvetített történelemkép többé-kevésbé hitelesnek tekinthető.

  • • Bár kétségkívül voltak ilyen törekvések az emberi történelemben, de jelenleg semmilyen csoportnak nincs átfogó dinasztikus terve a világuralom megszerzésére.

Tehát nagyvonalakban ezek azok a gondolatok, amelyeket a hatalom módszeresen elültet a néptömegek elméjében. Ezeket kell lebontani bennük a megfelelő sorrendben, ha bizonyos összefüggéseket láttatni akarunk velük. Kísérletezéseim során én a következő sorrendet tapasztaltam a legalkalmasabb felismerési láncolatnak, amin ha megpróbálunk valakit az elejétől fogva végigvezetni, akkor elérhetjük azt, hogy kibillenjen az addigi valóságképéből:

  1. Napjainkra csaknem a Föld összes országa olyan államadóságokkal rendelkezik, amelyek összege - a törlesztések ellenére - hosszútávon növekszik. Ha az állam adós, akkor fel kell ismernie a polgárnak, hogy ő maga adósrabszolga, hiszen a teljesítményéből veszik el adók formájában az adósságszolgálatra kifizetett összegeket. Tehát az egyén szabadsága üres illúzió csupán, a polgárok valójában egy láthatatlan pénzügyi hatalommal állnak függési viszonyban.

  2. Be kell mutatni a részleges fedezetű bankrendszer modelljét, ami az adósságspirálokat és az eladósításokat eredményezi. Tudatosítani kell, hogy napjainkra a bankjegykibocsátás jogát néhány tucat bankárdinasztia birtokolja. Ők mozgatják a globalizációt és napjainkban centralizálják a hatalmukat.

  3. A látható politikai hatalom felett trónol egy láthatatlan háttérhatalom is, ami letagadja önnön létezését. Sajátos védekezési mechanizmusuk része, hogy mindazokat, akik rámutatnak ezekre az összefüggésekre, őrültnek, paranoiásnak, fasisztának, neonácinak, antiszemitának és összeesküvéselmélet-gyártónak állítják be. Ez a háttérhatalom ellenőrzi ma bolygónk politikarendszereinek java részét, akár teljes egészét. A politikai pártok oldaltól függetlenül együttműködnek a pénzhatalommal és ennek a hatalmi struktúrának a szerves, még látható részét képezik, akiknek egyik kulcsfeladatuk, hogy fenntartsák a gyarmatok pénzügyi kiszolgáltatottságát. Ismertetni kell, hogy ez nem csupán a hatalom közelébe soha nem ülő névtelen emberek magánvéleménye, hanem éppen ellenkezőleg: olyan személyek is rámutattak már minderre a múltban, akik a hatalmi működésbe jobban beleláttak az átlagembereknél: néhány elnöke az Egyesült Államoknak, a 19. és 20. század jelentős miniszterelnökei, politikai személyiségei, a Pápai állam stb.

  4. A háttérhatalom ellenőrzi adósgyarmatainak tömegtájékoztatását csaknem 100%-ig, és a média további eszközei is az irányításuk alatt állnak: könyvek, magazinok, vallási kiadványok stb. azért, hogy a kamatrabszolgáik elméjét is uralják.

  5. A háttérhatalom hozza létre a politikarendszerek segítségével az adósgyarmatainak az oktatásrendszerét.

  6. A média és az oktatás által közvetített történelemkép az eseményeket tekintve többnyire nem, de lényegét tekintve hamis. Arra hivatott, hogy elfedje ennek a rejtőzködő világerőnek a múltbeli terjeszkedését és annak létezését. Ezzel szemben be kell mutatni egy olyan történelemképet, ami ezzel a láthatatlan hatalommal foglalkozik, és valamilyen szinten képes megközelíteni a valós helyzetet. Ez már érzékeltetni tudja azt, hogy milyen folyamatok is vezethettek el a jelenkori állapotokhoz.

  7. A globális elit egyik jelentős célja egy okkult elemekkel átszőtt szinkretizált világvallás elterjesztése. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a hatalmi struktúra nem ateista, és önmagára úgy tekint, mint ennek a világvallásnak a papságára. Ebből már is következik, hogy korunk láthatatlan birodalmának valós államformája: egy olyan hierarchikus teokrácia, ami többnyire polgári demokráciának, alkotmányos monarchiának, időnként diktatúrának stb. láttatja önmagát.

  8. Meg kell mutatni, hogy az okkult társaságok által használt szimbólumrendszerek, amik egyrészt a hatalmukat hirdetik, másrészt a vallásuk elterjesztésében kulcsszerepet játszanak, számos helyen előfordulnak: filmekben, mesékben, reklámokban, zeneiparban, céglogókban, márkákban, bankjegyeken, számítógépes programokban és játékokban, divatban, építészetben, művészetben, könyvekben stb.

  9. Fel kell vázolni a globális elit világstratégiájának lényegét, a lehetséges jövőképeket, és azt az utópisztikus, centralizált, technokrata világállamot, aminek kiépítésén hosszú ideje munkálkodnak.

  10. Gondolkodásra kell sarkallni az egyént néhány kérdés segítségével: mi lehet a szerepe a háttérhatalomnak és a velük ellentétes erőknek ebben a gigászi történetben? Vajon ennek a láthatatlan világcsászárságnak a legbelsőbb körét – ami valószínűleg néhány tucat embert jelenthet - a puszta önzőség és hatalmi vágy, vagy valami mögöttes cél és tartalom véghezvitele mozgatja? Mi áll az útjában annak, hogy egy igazságos világméretű rendszer jöhessen létre a jövőben: vajon ez a rejtett világerő vagy az ember maga? Az emberi társadalmak szervező ereje miért nem a szeretet? Miért vagyunk többnyire egocentrikusak, egoisták és nem pedig szeretetreméltóak? Létre lehet-e hozni egy tökéletes államot, tökéletes törvényekkel, a javak igazságos elosztásával, helyes erkölcsökkel, ha az emberek eleve tökéletlenek? Másképp fogalmazva: fent tudja-e tartani a tökéletességet a tökéletlenség? Létezhet-e öntökéletesítés, önmegváltás, vagy egy külső megváltóra kell várnunk? Ha megbukna ez a világhatalmi rendszer, volnának-e lényegi változások? Lennének-e új világhódítók és ebből kialakuló újabb a világuralom megszerzéséért folytatott háborúk, amik további szenvedéseket vonnának maguk után? Van-e kiút abból a látszólag kilátástalan helyzetből, amibe a teljes emberiség belekerült? Mit tehet az egyén, mi az ő feladata?

Általános tapasztalatom, ha ezt a sorrendet összekeverjük, netalán túl előremegyünk benne, akkor az embertársunk felébresztése jóval valószínűtlenebb, ugyanis ezek a felismerések egymásra épülnek, az egyik talapzatot biztosít a másik számára. Tudom, hogy más lehetőségek is vannak, én még is javaslom ennek a módszernek az alkalmazását. Én ezzel értem el a legtöbb sikert az ismerőseim körében, mind személyes, mind írásos formában. Mivel annak idején a naplómat elsősorban olyanoknak küldtem el, akikkel személyes kapcsolatban álltam vagy állok, ezért a visszajelzésekből látom az eredményeket. Ez a sorrend tekinthető a naplóm uralkodó vonalvezetésének is, és irányt mutató arra nézve, hogy merre is fogok haladni a továbbiakban. Intelligenciától, műveltségtől, és az információkba való belelátó képességtől függ az, hogy adott egyént melyik pontig lehet elvezetni. Van, aki az első pontokon sem jut soha tovább, van, aki csupán a közepén fog elakadni, de lesznek olyanok is - igaz kevesen - akiket a végső pontok is mélyen el fogják gondolkodtatni. Ne legyünk csalódottak, ha úgy érezzük megtorpantunk valahol, vagy nem sikerült másokat átvezetni ezeken a pontokon. Nem vagyunk egyformák, nem mindenki képes felébredni, és egyáltalán nem is szükséges, hogy felébredjen. Én az elmúlt időszakban az utolsó pont felfejtésén elmélkedem, a többi felismerésen már régebben túljutottam. Igaz, hogy ez a pont a listámban jelenleg az utolsó, de mindenki felé hangsúlyoznám azt, hogy nem a végső! Viszont kétségkívül nem tudok túllátni azon, ami még előttem van, csupán azt tudom átadni, amit már biztosan magam mögött hagytam.

Elérkeztünk a legfontosabb kérdések egyikéhez: mit jelent a hatalom? Az én meghatározásomban: a hatalom az a képesség, amivel más emberek elméjét irányítani lehet. Ennek egyik legfontosabb – de nem egyetlen – eszköze az előbb emlegetett manipuláció. Fontos megállapítani, hogy ez egy oda-visszaható folyamat. Aki hatalmat gyakorol más felett, az a másik Hatalom.jpgszemély gondolkodását nagy arányaiban megváltoztatja, ugyanakkor az alatta lévő ember is kihatásokkal lesz visszafele őrá nézve, csak épp kisebb mértékben. Például mi azért vagyunk jelenleg a globális elit szolgái, nem pedig fordítva, mert az elképzeléseink döntően hatalmas hányadát képesek meghatározni, míg mi ellentétben velük az ő gondolkodásukra csaknem semmilyen visszahatást nem tudunk eredményezni. A legtöbben azt hiszik, hogy a hatalom gyakorlói valamilyen speciális címmel vannak felruházva, esetleg születési előjoguk predesztinálja őket helyzetükbe, azonban semmi ilyenről nincs szó, ezek csupán az öntudatlan tömegek tévképzetei. Egy uralkodói cím nem következik semmi másból, minthogy a hatalom gyakorolói képesek egy olyan absztrakciót feltölteni más emberek elméjébe, amit általában „fennálló rendszernek” hívnak, ami végső soron sehol máshol nem létezik, csupán az ő és a szolgáik tudatában. Ebből következően az uralkodó címe is nem több, mint egy mesterséges kreálmány, amiből kiindulva a társadalmi hierarchia megteremthető.

A hatalom gyakorlását fizikai (megfélemlítésből származó, közvetlen erőszak alkalmazása, erőforrások megvonása stb.), pszichikai és lelki eszközökkel lehet kivitelezni. Ebből következik, hogy csaknem minden ember hatalmat gyakorol. Gondoljunk csak arra, ha meggyőzés (manipuláció) segítségével el akarjuk érni azt, hogy a családunk egy adott irányvonal mentén gondolkodjon bizonyos kérdésekben. Tipikus hatalomgyakorlásnak számít például a gyereknevelés is, ugyanis a szülők kihatása a gyermek elméjére rendkívül magas. Azokban az esetekben, amikor nem sikerül észérvekkel elérniük, hogy akaratuknak alávesse magát, sor kerülhet akár az eltérő mértékű fizikai erőszak alkalmazására is, hogy ellenállását megkíséreljék megtörni. Nagy tömegek elméjének irányítását tömegmanipulációval - aminek számos technikája létezik - vagy szervezett nyílt erőszak használatával lehet elsősorban kivitelezni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a tudat pszichikai irányítása hatalmi szempontból jóval kedvezőbb, hiszen ebben az esetben sikerül elérni azt, hogy az alattvalók manipulált akarata a hatalom szándékával megegyező legyen. Fizikai erőszak bevetésére leginkább akkor van szükség, ha a pszichikai csődöt mondott, viszont ezzel az a baj, hogy nem valósul meg az alattvaló tudata feletti valódi uralom, ami miatt fennáll a lázadás veszélye.

Annál nagyobb a hatalma valakinek, minél több ember elméjét képes irányítani. Például egy átlagembernek a hatalma kicsi, ugyanis kevés emberre van befolyással (család, barátok, ismerősök), míg ellenpéldaként egy pápának nagy, ugyanis közvetlen vagy közvetett módon, akár több milliárd ember tudatát, világképét, ezáltal cselekedetét képes meghatározni. Például a lelkipásztorok, a politikusok és a tanárok is meghatározó kulcsszereplői a társadalomnak, ugyanis ők már jelentős csoportokra vannak kihatással az életük folyamán. Nagyon fontos törvény, hogy egy hatalmi társulásnak csakis akkor csökkenhet a hatalma, ha ezzel párhuzamosan más rajtuk kívülálló erőnek vagy erőknek növekszik!

Érdemes felfigyelni arra, hogy két vagy több ember közti magasabb szintű eszmecsere sem más, mint egy elmeháború, amelyben a vetélkedés azon folyik, hogy vajon melyik tábor fog felülkerekedni elmésebb megállapításokkal a másik tábor tudatán, vagyis mennyire lesznek sikeresek a saját valóságképük alátámasztásában. A jelenlegi világhatalmi struktúra ezért önmagával is rivalizál, a titkos társaságokat időnként belső hatalmi harcok és okkultháborúk gyengítik. Néha, ami kívülről sziklaszilárd jelleget mutat, az belülről sokkal kaotikusabb lehet, mintsem azt első ránézésre gondolnánk. Az elmeháború egyidős az emberi létezéssel, aki elbukik benne, az szolgasorba süllyed!

Az okos emberek jó eséllyel el tudják azt érni, hogy az ostobák önmaguknál intelligensebbnek ismerjék fel őket, és rájuk bízzák a vezetést. Ez egy olyan ösztönös csoportos túlélési stratégia, ami természetesen az állatvilágban is jelen van. Nyílván egy emberközösséget vagy egy állathordát minél gyengébb szellemi képességű egyedek irányítanak az annál inkább valószínűbb, hogy kipusztulna. A hierarchikus rendszerekben mindig nagyobb valószínűséggel vannak egyre intelligensebbek, ahogy felfele haladunk bennük, legyen az az emberek világára vagy az állatok világára jellemző. Persze az intelligencia nem mindig párosul bölcsességgel is: például az atombombának a megépítése nagy intelligenciáról tett tanúbizonyságot, de vajon tanúbizonyságot tett-e ugyanekkora mértékű bölcsességről is?

Érdemes belegondolnunk abba is, hogy melyik hatalmi struktúra engedhetné meg magának azt a kényelmet, hogy a tömegmédiát nem tartaná a teljes körű ellenőrzése alatt? Ha a hatalomtól független személyek, vagy csoportok birtokolnák a Tömegmédia.jpgtömegmédiát, akkor annak segítségével - irányítva az emberek elméjét - bizony nagyon könnyen elérhetnék azt, hogy a fennálló hatalmi szerkezetet eltávolítsák, és saját magukat helyezzék pozícióba. Teljesen világos, hogy pontosan ez a legfőbb oka annak, hogy miért is nem lehet a média soha, semmilyen uralmi rendszerben: szabad. Azok az emberek, akik a médiát függetlennek szeretnék látni, semmit sem értenek az emberi magatartásból és a világ működéséből. A média lényegéből kifolyóan nem lehet szabad, még akkor sem, ha az adott hatalom önzetlen jó szándéktól vezérelve, minden erejét megfeszítve azon dolgozna, hogy az alattvalóik életét és életkörülményeit jobbra fordítsa.

Ha felismerjük, hogy az emberi kapcsolatok szerves részét teszi ki a manipuláció és az emberek elméjének az irányítása, akkor felmerül a kérdés: van-e az egyénnek szabad akarata? Kétségívül egy egyszerű öntudatlan ember büszkén veri a mellét a szabad akaratának teljes tudatában, egy szabad országban, ahol szabadon arra szavazhat, akire csak akar. Azonban nagyobb szellemi éleslátással szemlélve: az egyén valójában azért, megy el szavazni a választások közeledtével, mert az elméjében valakik elültetnek egy olyan rendszert, aminek ő öntudatlanul aláveti magát. Ezután pedig egy olyan pártra szavaz, ami a médián keresztül a választási propagandájával és show-műsorával valamilyen mértékben megnyeri a szimpátiáját, tehát irányítja az elméjét abba az irányba, hogy rá szavazzon. Most akkor ez a személy szabadon dönt vagy sem, akaratában korlátozott-e vagy sem? Nyilván nem nehéz felismerni, hogy valójában nem a saját szabad akaratból hozza meg elhatározását, hanem manipulátorok irányítják azt már az elejétől fogva, akik még azt is elérik, hogy ő azt Van-e szabad akarat.jpggondolja döntését önmagától hozza meg. Micsoda zseniális átverés! Ugyanez igaz egy másik hétköznapi emberre is, aki az áruházban vásárol, és megvesz egy bizonyos fajta terméket - elhatározását szabadnak érezve - miközben nincs tudatában annak, hogy a média jelentős propagandát folytat a reklámokkal azért, hogy különféle vágyakat és késztetéseket ültessen el benne. Meg kell érteni: a szabad akaratunk nagy részétől eleve megfosztanak bennünket a gének, a szülői neveltetés, a társadalommal való interakció, az adott hatalmi struktúra működése, a kultúra stb. Amennyiben van is szabad akaratunk, az csakis korlátozott mértékben van jelen, és ha ezt nem ismerjük fel, és nem igyekszünk tenni ellene, akkor részben irányított marionettbábuként fogjuk élni az életünket. Valamekkora mértékű szabad akarat kialakítását csakis egy belső felismerési láncolaton való végighaladással tudjuk kivitelezni. Nagyhatalmú ember az, aki a saját elméjét bizonyos fokig irányítani tudja!

Szerves részét képezi az uralmi programozásnak a nemzetkérdés is. Véleményem szerint a nemzet és a nép is mesterséges fogalom, az ember szubjektumából kreált képződmény. Minden nemzet megléte arról tanúskodik, hogy volt valaha egy szellemi elitrétege, amely egy bizonyos uralmi programozást alkalmazott a néptömegek irányába, hogy az egységet és a kontrollt fenntarthassák felettük. Adott nép felmenői etnikailag gyakorta térnek el a több száz évvel azelőtti kezdeti állapotukhoz képest. Már akkor is kimutatható, hogy az adott populáció nem azonos vérközösségből került ki, ezért aztán vérségi kötelékről egy-egy nép, illetve nemzet esetében csak korlátozott mértékben lehet beszélni. Teljes eltévelyedésnek tartom a különféle őstörténeti kutatásokat is, ugyanis ahhoz, hogy egy népnek megtaláljuk a gyökerét, előbb arra kellene választ találnunk, kik és mikor találták fel azt a népet? Illetve az adott egyén mikor kezdte ennek a közösségnek a részének Nemzetek.jpgérezni magát? Milyen elemekből tevődtek össze az újonnan feltalált társadalom tagjai? Sajnos azt tapasztalom, hogy az őstörténeti kutatások napjainkban sokkal inkább megteremtik, semmint kimutatnák az adott nép őseit. Egy példa arra, hogy az emberi elmébe miként ültethető el a nemzettudat: tegyük fel egy Magyarországon született csecsemőt, kiragadván eredeti környezetéből áthelyeznénk Franciaországba, és francia szokások, kultúra és értékrend szerint nevelnénk fel, soha nem tudatván vele, hogy ő eredetileg magyar volt. Amint felnőne, meg sem fordulna a fejében, hogy ő nem francia! Ízig-vérig annak érezné magát, ugyanis ezt az uralmi programozást ültette el az adott kultúra a tudatában. Egészen kiváló példa a Római Birodalom, ahol az eredeti latin elit minden rabigába hajtott népet romanizált több generáción keresztül, gyakran teljes sikerrel. Olyannyira hatásos volt ez, hogy a Római Birodalom összeomlásakor - ironikus módon - a limeseken betörő germánoktól, részben a romanizált germánok védték Rómát. Megemlíthető a Török Birodalom is, gondoljunk csak arra, hogy kikből lettek a janicsárok. Rengeteg példát lehetne még hozni a történelemből. Tehát hangsúlyozom: a nemzet egy mesterséges fogalom, adott hatalmielit uralmi programozása egy bizonyos zóna lakossága felett annak érdekében, hogy egységet és stabilitást érjenek el.

Az én értelmezésemben kit tekintek tehát magyarnak? Azt, akinek elméjére nagymértékben hatott a „magyar” elnevezésű, bizonytalan eredetű és célú uralmi programozás. Megjegyzem, ha napjainkban a „nemzeti oldal” azt akarná elérni, hogy Magyarországon „magyarok” éljenek keresztényként, sem különbözne a zsidó elit törekvéseitől nagyban. Ugyanis ez sem más, mint egy lokális „globalizáció”, amely során azt várják el a polgárok összességétől, hogy kollektivizálva legyenek, egyformára gyúrva, gondolkodás, kultúra és identitástudat terén. A globalizáció is ugyanezt akarja elérni, csak nagyobb zóna felett, egy másik szellemi program mentén. Mulatságos, de mindkét tábor kölcsönösen ki nem állhatja egymást, miközben uralmi logikájuk nagyon hasonló. Mivel maga a nemzet is egy hatalmi programozás egy valaha volt elitréteg részéről, és ugyanakkor minden az, felmerül a kérdés: még is ki a fene vagy te, kedves olvasó? Ha minden, amivel eddig csak találkozhattál az életedben egy uralmi show-műsor része, és mások akarták megmondani, hogy ki vagy te, akkor még is ki a benned rejlő egyedi és megismételhetetlen én, azaz öntudat? Erre a választ bizony senki más nem fogja megtalálni, csak te magad!

Vajon miért volt mindig is és van ma is ennyi vallás a palettán? Vajon kinek van igaza? Netalán a judaizmusnak, a kereszténységnek, az iszlámnak, a buddhizmusnak, a hinduizmusnak, letűnt korok régi vallásainak, a titkos társaságok tanainak, különféle szinkretistáknak, a tudomány vallásának, az UFO-hívőknek stb.? A hatalom-elmélet vizsgálatakor nagyon fontos kiemelni a valóságkép fogalmát. A valóságkép az, ami az adott egyén elméjét uralja, amiről ő maga azt hiszi, hogy az a valóság, holott egészen biztos, hogy nem az az igazi valóság. Azért nem tudjuk a valóságot - minden létezőnek a pontos és végső értelmét - mert nem ismerjük az egyetemleges igazságot (már ha van) magát. Az egyetemleges igazság minden kérdésünket ellentmondásmentesen és maradéktalanul megmagyarázná: úgy a vallásiakat, mint a hétköznapiakat, a Föld ökoszisztémájának működését, az Univerzum törvényszerűségeit, a pontos múltat, a pontos jelent stb. Mivel ezt nem ismerjük emiatt különféle vallási és tudományos teóriákat állítunk fel annak érdekében, hogy modellezni tudjuk a világ működését. Ezek az_egyetemleges_igazsag_keresese.jpgnem csak egymásnak, de legtöbbször saját maguknak is ellentmondanak, amely ellentmondásokat később különféle magyarázatokkal próbáljuk meg feloldani, a magyarázatoknak köszönhetően pedig kialakulnak az egyes vallási és tudományos irányzatok. Nincs mese: minden élőlény az önnön elméjének a rabja! Ezekből a valóságképekből alakul ki aztán az a színes összkép, amit ma az emberiség kollektívan hisz a valóság természetéről, a világról, netalán Istenről magáról. Az egyetemleges igazságot mindig is az adott társadalmak elitrétege kutatta, hol filozófiai, hol teológiai, hol tudományos módszerek segítségével. Valami furcsa okból kifolyóan a mélyebb szintű gondolkodásra a mindenkori népesség csak egy nagyon kis hányada képes, sajnos a többiek életük nagy részét bizonyosfajta automatizmusok mentén élik le, amelyeket elsősorban a vágyaik és az ösztöneik megélése irányít. A tömeg természeténél fogva öntudatlan, így a hatalomnak csak kis mértékben kell mesterséges módon öntudatlanságban tartania őket. Emiatt mindig minden nép kultúráját, illetve fejlődését az adott nép szűk köre: a beavatottak irányították. A beavatottak képesek voltak mögé látni bizonyos folyamatoknak, és tudásvágytól hajtva folyton-folyvást érdekelték őket a nagy kérdések, amelyekre meg akarták találni a válaszokat. Az alattvalóikat pedig többnyire mindig csak arra használták fel, hogy kiszolgálják őket, ami által idejük lehetett saját kutatásaikra, elmélkedéseikre, isteneik imádására, civilizációjuk felvirágoztatására, megvédésére és hatalmuk kiterjesztésére.

Vajon volt-e már a múltban bárki is, aki meglelte az egyetemleges igazságot? Amennyiben volt, ez a személy tudná a titkát kommunikálni másoknak, képesek lennének-e megérteni, netalán megtapasztalni azt, amit ő élt át? A mai vallások, akiket „megvilágosodott személyeknek” tartanak, vajon tényleg megvilágosodottak voltak? Ha igen, minden téren, vagy csak bizonyos kérdéseket illetően, netalán semmiben sem? Amennyiben napjainkban a globális elit felfejtené a világegyetemet uraló törvényszerűségeket, vagy az egyetlen egyesített elméletet - amit én nem azonosítok az egyetemleges igazsággal magával, mert szerintem az ezen túlmutat - vajon lenne-e tudomásunk róla, ha megtalálnák? Ezek a kérdések egyelőre maradjanak költőiek.

A jelenlegi globális elit is rendelkezik egy bizonyos valóságképpel, ami a hatalmi struktúra nem minden szintjén van egyformán jelen. A bolygónkat ma uraló titkos társaságok még bárki számára is hozzáférhető tanításaival egy későbbi bejegyzésben fogok foglalkozni. Vajon ezekben a tanításokban hisz teljes mértékben a császári udvar is? A császári udvar alatt értem azt a valószínűsíthetően néhány tucat embert, akik ma ennek a világméretű pénzuralmi rendszernek a csúcsán vannak, annak belső magját jelentik. Nehezen meghatározható, hogy mikor kerültek oda, kik is ők (egyébként szerintem a publikumban szerepelnek, mert alapvetően nem ezt várnánk el tőlük), illetve, hogy milyen mértékben és minőségben cserélődnek. Nyilván, mint mindenki ők is rendelkeznek egy valóságképpel, amibe a mi szintünkről a belelátásunk rendkívül csekélyAz Elme Urai.jpg. Ez a kép egészen biztosan felöleli a teológiát, a filozófiát, a metafizikát, a történelmet, az irodalmat, a művészetet, a tudományt stb. Régóta tanulmányozzák az emberi elme működését is, ugyanis az okkultizmus érdeklődésének az epicentrumában maga a tudat áll, olyannyira hogy vélhetően közülük néhányan a Világmindenséget is tudatszerűnek gondolják. Erősen feltételezhető, hogy az ő valóságképük sem az egyetemleges igazság - hiszen még kutatják a világ titkait - ezért valóságképük lehet akár a tiszta őrület maga! Bizony ők is saját elmekonstrukciójuk rabjai! Amennyiben megértjük, hogy a hatalom gyakorlásának fontos kritériuma más emberek gondolkodásának az irányítása, akkor ebből már is következik az, hogy bizony a titkos társaságok tagjait, vagyis a manipulátorokat is manipulálják. Az én véleményem az, hogy a császári udvar - a belső mag - már nagyon régen rájött arra, hogy szigorúan hatalmi szempontból nézve teljesen mindegy, hogy mi az igazság - attól függetlenül is, hogy keresik - a Világegyetem létezésével, a vallásokkal, a filozófiával, a történelemmel és más kérdésekkel kapcsolatban. E tekintetben sokkal inkább az a fontos, hogy a maguk alá szervezett beavatottakkal, és rajtuk keresztül a rabszolgákkal, mit lehet elhitetni igazságként, miként lehet befolyásolni az elméjüket, a valóságképüket, és hogyan illeszkedik mindez az ő célkitűzéseikbe. Tehát a rendszer csúcsán nem az igazság mindent tudó bajnokai állnak, hanem az Elme Urai!

Ezt az eszmefuttatást talán egy későbbi alkalommal még folytatni fogom, ugyanis megállapításaimból nagyon sok minden következik, de egyelőre hagyom, hogy leülepedjen bennetek. Remélem sikerült a fejtegetésemmel kicsit mögé tekintenem bizonyos hatalom-elméleti kérdéseknek. Köszönöm a sok levelet, amit kaptam tőletek, mindenkinek igyekszem válaszolni. Ha valaki úgy érzi, hogy már több mint 2 hónapja nem kapott választ, kérem, jelezze felém, mert az is lehet, hogy egyes levelek elkerülték a figyelmemet. Továbbá szeretném tudatni, hogy a régebbi írásaimban némi pontosítást és korrekciót hajtottam végre, ezért kérném azokat, akik bármilyen oldalon közzétették őket, cseréljék le a mostaniakra, és eredeti forrásként hivatkozzanak a http://nemadjukfel.blog.hu/ -ra. Előre is köszönöm nektek, és további kellemes nyarat kívánok mindenkinek!